Oroszlán az oroszlánról

 

anna and me.Általános iskolásként elég késős voltam, így előfordult, hogy a szüleim kocsival szaladtak be velem a suliba. Nagyon szerettem mikor apa vitt, mert ritka pillanatok egyike volt. Ilyenkor boldogan és büszkén szálltam ki a kocsiból a suli előtt. Miután adott 2 puszit, apai komolysággal a szemembe nézett és azt mondta: Légy jó! Ennek hallatán összeszorult a szívem, hiszen sosem voltam híres a példaértékű magatartásomról. Magamba meredten sétáltam be az épületbe: Ha apa azt akarja, hogy jó legyek akkor az már nem is én lennék.

Majd nem sokkal később a Jóisten magához rendelte apát. Ahogy teltek az évek több száz, talán ezer olyan emberrel találkoztam, aki úgy kezdte mondatát hozzám: Édesapádat ismertem! Nagyon jó ember volt!

Ilyenkor rendszerint, mosolyogva, szeretettel hallgattam a szebbnél szebb történeteket róla, és nem egyszer a sírás fogott el, hiszen mások elmondásából ismerhettem meg mélyebben apa személyiségét.

23 évesen viszont megdöbbentő dolog történt. A nővérem megkért, hogy mondjam el, én hogyan látom apát. Előtte ugyanis mindig csak másokat hallgattam, hisz sosem kérdezett senki, magamtól, pedig nem mondtam.

Hát elmondhatom, hogy apa bölcsebb volt, mint hittem. Mikor arra kért, hogy legyek jó, nem arra célzott, hogy reggeltől estig szófogadóan álljak be a sorba, kerülve a gyermeki rosszalkodást. Hanem arra kért, hogy bármely gondolatom, amely megfordul a fejemben, tudjam megkülönböztetni a jótól és a rossztól. Mert minden gondolatunk ered valahonnan, és a Jóisten azért teremtett elmét nekünk, hogy felismerjük, melyek azok, amelyek a jótól, és melyek, amelyek a rossztól származnak. Hiszen a jótól származtatott gondolat sosem vezet irigységre, hazugságra, bizalmatlanságra vagy haragra. Pláne nem kevélységre. A jó gondolatok a jó akaró szeretetre vezetnek. Békességre, boldogságra.

 És ha már képes vagyok mindezt felismerni, akkor állást kell foglalnom a jók mellett és nemet mondani a rosszakra.  És ha így teszek, akkor a szerint kell cselekednem. Tehát nincs más dolgom, mint jónak lenni!

Hát ilyen volt az én apukám.