Gondolatok a Gál Tibor Emlékdíjról

 

gt…Apa vajon kinek adná a díjat? …

Azt tudom, hogy ő nem csak elismerve volt, de elismerte a körülötte lévő és a környezetében dolgozó embereket is, kezdve a legfiatalabb pincemunkástól a legjobb borászokig, tulajdonosokig. Önmagában véve szerintem már az is nagydolog, hogy a borászok méltatják egymást, és egymás mellett kampányolnak.  Jó érzés látni azt, hogy megmozgatja az embereket, hogy megtiszteltetés számukra a jelölés is.

Természetesen azt is látom, hogy sokszor a népszerűségi indexen múlik a díj, a jelöltek között vannak ismertebb és kevésbé ismert borászok. Kisebb pincészetek, nagyobbak, olyan borászok, akik mindig csak háttérben vannak. Nekik nyilván egy picit nehezebb dolguk van. Külsőségre sokat adó világban élünk, de ezzel nem mondok újat.

Apa ő nem csak kiváló borász volt, hanem csodás apa, egy bátor újító, aki elég bátor volt ahhoz, hogy valakit megdicsérjen, vagy éppen bocsánatot kérjen tőle. Tisztelte a dolgozóit, szerette feleségét és gyerekeit, és igaz barát volt.

Ahogy Márai Sándor írja: „Egy embernek egyféle rangja van csak, a jelleme.”  Éppen ezért arra szeretnélek benneteket kérni, hogy nézzétek a borok minőségét, és igen a pályafutást is, de nagyon fontosnak tartom, hogy nézzétek a palackba tett értéket, a jellemét is!

Eger, 2017.02.15.                                                                                                                                                             G.V.