Borkrimi

BorkrimiKi gondolná, hogy a nem csak a zsibongó nagyvárosokban, de távoli kis falvak birtokain is lejátszodhatnak amerikai akciósorozatoka illő történetek. A sztoriban szereplő falunak igazából csak a mérete kicsi, a neve, a híre a világ borrajongóinak szemében óriási: hát igen, most nem Egerről van szó, de nem is Mádról vagy Villányról (ehhez egy kicsit gyúrnunk kell), hanem az oly sokakban mítoszként élő Vosne Romanée-ről. A kis falu egyik legkisebb parcellája a főszereplő, mely méretével ellentétben (kb 1,8 hektár) a világ legdrágább mezőgazdasági területe, a Romanée Conti. A birtoknak nem is annyira a fekvése, talaja, mikroklímája, stb egyedülálló hanem egy olyan sokévszázados legendát tudhat magáénak ami miatt már az 1800-as években is komolyan felkeltette a leggazdagabb burgundi házak érdeklődését. Talán e miatt is, na meg persze megvásárlásakor kifizetett frankvagyonok miatt minden gazdája úgy bánt vele mintha aranytőkéket műveltek volna. A birtok tulajdonosai ma a Leroy és a de Villaine család.

De mi is történt valójában:
Egy pár évvel ezelőtt a domaine birtokigazgatója Aubert de Villaine egy különös, feladó nélküli levelet talált magán-postaládájában. Zsaroló levél volt. Az anonym író arra szólította fel a tulajdonost, hogy ha nem tesz le neki 1 millió eurót a szomszédos Chambolle-Musigny falu (szintén grand crukkel teletűzdelt falu) temetőjében a megjelölt időpontban akkor megmérgez tőbb tucat tőkét az aranyparcellán. (Ha belegondolunk, hogy a területről kb 5500 palack bort szüretelnek le az amúgy biodinamikus gazdálkodással évente körülbelül 18.000 tőkéről, és egy palack több ezer euróért cserél gazdát, akkor megértjük hogy a váltságdíj nem is volt annyira elszálva a földtől.) De Villaine úr az elején nem foglalkozott vele, hisz bármelyik féleszű vagy irigy burgundi lakos szórakozhatna ilyesmivel. Azonban egy pár héten belül érkezett mégegy levél, az elsőnél sokkal konkrétabb, sokkal fenyegetőbb. Ebben ugyanis az anonym főszereplőnk pontosan kijelölt egy területet a parcellán ( annak felső csücskén), melyben egy pontal megjelölt tőkét állítása szerint megmérgezett, s több tucat másik alanyba olyan szérumot fecskendezett melynek ellenszérumát csak ő ismeri, és amennyiben a fenyegetést de Villaine úr nem veszi komolyan, a növényeket hagyja elpusztulni. Természetesen ezen a ponton már nem vette fél válról az ügyet a birtokigazgató. Főleg akkor amikor megvizsgáltatta a kijelölt tőkéket és kiderült, hogy egy tőke tényleg meg lett mérgezve. Szerencsére a szérumos-ellenszérumos rész csak blöff volt. De Villaine lehívatott egy párizsi nyomozóbrigádot akik a rendőrséggel karöltve kitalálták, hogy bóvli pénzt tesznek az aktatáskába és a megjelölt időpontra eljuttatják a temetőbe. A sztori ettől a pontól kezdve már cseppet sem bövelkedik a trükkös krimiszereplők csavarjaiban. Hisz anonym zsarolónk naívan elsétál a pénzért és az állomásra sietve kitalálhatjátok, hogy egyből beleszalad a párizsi rendőrség markába... Hát nekünk is kellene egy ilyen sztori mondjuk a Nagy-Eged hegyen és talán a Bors olvasók is kedvet kapnának egy kis Buttler Syrah-hoz :)
A történetet egyébként prózai valójában itt olvashatjátok Maximilien Potter amerikai újságírótól. A képet is onnan szedtem. (Aubert de Villaine a híres parcella előtt)

Elmúltál már 18 éves?

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.