Gál Tibor neve jól csengett a szakmában, az egri szakembert azonban alig látták a városában, évente csupán ötven-hatvan napot töltött a heves megyei településen, repülő borászként a világot járta. Szaktanácsadóként dolgozott, hol Toscanában, hol Friuliban, hol a piemonti Barbara Incisa borászatnál. Hasonló feladatai voltak a pannonhalmi apátság ötvenhektáros birtokán és a bátaapáti Eurobor Kft-nél. Mindez egészen tragikus autóbalesetéig, ami Dél-Afrikában történt. Ekkor a négygyermekes családapa nyomdokaiba a gimnáziumból épphogy csak kikerülő legidősebb fia, ifj. Gál Tibor lépett. Bár már akkor ismertek voltak a családi tervek, hogy édesapja munkáját egyszer ő folytatja majd, ez olyan gyorsan következett be, hogy mérlegelésre nem volt idő.
Csökkent az eladás, kevés volt a pénz
„Hamar kiderült, hogy s bort nem elég elkészíteni, el is kell adni. Ráadásul nem csupán az íze, zamata miatt vásárolják. Az emberek akkoriban Gere Attilát, Bock Józsefet kerestek, nem cabernet sauvignont. Nekem is adnom kellett magam, a pincészetnek arc kellett, el kellett hitetni mindenkivel, hogy apu halála nem jelenti a családi borászatunk végét. S hogy hiteles-e egy húszéves gyerek egy vállalkozás élén? Sokszor még ma is pocakos, bajszos, meglett embert várnak, ha engem keresnek. De az eredmények azt mutatják, igen, ilyen fiatalon is meg lehet csinálni. A siker nincs korhoz kötve. Apu halála után jött az első mélypontunk. Akkor éppen megugrott a termelés, a terjeszkedési folyamat közepén voltunk. Halála után rögtön visszaesett az eladás, a családi kasszából hiányzott az ő külföldön keresett napidíja, az az ezer euró, amit kapott. Az exportunk – ami 80% volt – szintén zuhanni kezdett. Egyszerre szűntek meg jó munkák, kapcsolatok. Nyomták lefele a vállalkozást a felvett hitelek. 2008-ban a válság is utolért minket. Ez a nehéz helyzet megkívánta a változásokat. Fenntartható birtokot kellett létrehozni, ezt abban láttuk, hogy nem többet kell termelni, hanem jobbat.”
Tibor követte az Apple elérhetetlenségi imázsfilozófiáját: olyat hoz létre, ami már-már elérhetetlennek tűnik, mégis beszerezhető. Azaz hiteles, komoly és a gyümölcsös, könnyed kategóriában drága bort dobott piarca Egri Csillag néven. Az 1800-1900 forintba kerülő ital a vidék jellemző bora lett, az Egri Bikavér párja. Ma már az összes neves egri borász készít egri csillagot. Náluk csak ez van, ha könnyű. gyümölcsös fehér bort keres a vendég, mást nem kap.
Bejött a Fúzió
A 2015-ös év minden szempontból változatos évjáratnak számít. Mindig mást adott, mint amit ígért. Az idén négyszer kellett permetezni éjszaka a tökéket, olyan sok volt a napsütés. Augusztus végén azonban három nap alatt annyi eső zúdult le, hogy kapkodni kellett a termést, mert nem bírta el a víznyomást. A korai fajtákat – amelyek az Egri csillag alapját is adják – már leszüretelték, az illatos borok már ki is erjedtek. A késő fajták pedig az őszi esőzés miatt várakoznak még a tőkéken, Tibor kockáztat, van, amit még kinn hagy, hátha fordul az időjárás és még megsüti a nap a szemeket. Igen, a kockáztatás jellemző rá, nem is tagadja.
„Amikor a Fúzió helyét meg akartuk szerezni, már alig volt pénzünk, majdnem tönkrementünk. Megkérdeztem anyukámat, mennyit tudna kölcsönadni, és 3000 euróval lefoglaltam egy 50 milliós helyet. Aztán 350 millió forint értékben újítottuk fel, építettünk rá. Akkor a gödör alján voltunk, de úgy gondoltam, ebből már csak felfelé lehet törni. Én nem adom fel soha, előremenekülök. Apa mellett külföldiek, ma mellettem magyar csendestársak állnak. De pályáztunk is, és kitaláltuk a borkötvényt, ami egy fantázianév. Az a lényege – külföldi mintha természetesen -, hogy a bort már akkor megveszik, amikor még nem lehetne értékesíteni, még nem készült el, még a hordókban pihen. Mondjuk, a 100 000 forintot előre kifizetnek, és két-három év múlva 150 000 forint értékben kapnak érte például egri bikavért. Ez támogatja a folyamatos munkánkat. Egyébként a palackjaink 50%-a külföldön talál gazdára, ez közel 75 000 üveget jelent. Elsősorban Lengyelországba, Nagy-Britanniába, az Egyesült Államokba, Kínába, Belgiumba, a skandináv országokba szállítunk. Be kellett látni, hogy önmagában bort készíteni nem elég. A vendéglátás ugyanolyan fontos. A régi pincészetben évente 1500 vendég fordult meg, a helyi értékesítés 8-10 millió forint volt. A Fúzióban egy év alatt 25 000 vendéggel számolhatunk, és 60-70 millió forint az árbevétel. Nem adunk el lényegesen több bort, ez a csalóka az adatokban, egyszerűen ezt adta a helybéli fogyasztás.”
Milyen a hiteles bor?
A legújabb irányzatok is azt mutatják, hogy az a bor kelendő, ami mögött van egy arc. A borász ma már nem a szőlőben van reggeltől estig, hanem elsősorban hitelessé teszi a terméket. Minden egyes palack mögött azt kell éreznie a vevőnek, hogy ez tartozik valakihez, attól is jó, hogy épp tőle veszi meg. Ez pedig óhatatlanul azzal jár, hogy a szőlőmunkák mellett a marketing, az imázsteremtés ugyanolyan fontos. Tibor a legjobb építészt hívta a Fúzióhoz, a legjobb grafikust a címkék újragondolásához – és a legjobban a korai kelést utálja.
„Régen a borászok kakasszóra kiugrottak az ágyból, hiszen – főleg a nagy melegben – a munkások addig tudtak dolgozni, amíg nem égetett a nap. A mezőgazdaság ebből a szempontból nem változott, de a borász munkája nagyon sokban. Számos este ott kell lennem a borkóstolókon, és nem csupán itthon, legutóbb Varsóba, Koppenhágába, Malmőbe kellett utaznom. A korai kelés ma már inkább csak magunkkal szembeni elvárás, ez az egyetlen, ami igazán stresszel.”
Nem csak a jövő, a jelen is fontos
Amikor átvette a borászatot, már akkor meg kellett határoznia az irányt. Megtartva meghaladni, ez lett az ars poeticája. A családjától dinasztiális értékeket kapott, már a nagyapja is az egri dűlőkön dolgozott. Volt tehát egy alap, név, márka – de ezt azért újra kellett gondolni. Hagyni is, ami van, és változtatni is rajta. Ez történt a borcímkékkel, és ez jellemzi a Fúziót is. Az épületegyüttes híven mutatja ifj. Gál Tibor vállalkozásának filozófiáját: a minimalista maximalizmust. Ötszáz éves pincerendszert rejt a föld mélye, amelyet – amennyire csak lehetett – modernizáltak. Ma már senki nem hiszi el, aki nem élt itt, hogy ez 200 éve még istálló, később pedig gumiszerviz volt. Egerre egyébként is jellemző, hogy a legtöbben úgy képzelik el, mintha egy óriási lyukas sajt lenne, át- meg átszövik a borvidékre jellemző alagutak. Ugyanakkor nem lett hightech, hanem letisztult, kissé minimalista miliőt teremtettek. A bor mellett ma már a vendéglátás is feladat. Láthatóvá kell válni, a marketingre is folyamatosan gondolni kell. S hogy mik a tervek? Ezek kissé lecsendesedtek, ifj. Gál Tibor már nem gondolkozik a mennyiség és a birtok méretének növelésében, inkább a meglévőből akarja kihozni a legtöbbet. Tovább növelni a külföldi értékesítést. Egy év alatt – a Fúzióval magyarázva a sikert – a 20 százalékos export 50-re nőtt. Arra is figyelni akar, hogy helyben csak olyan borok legyenek, amelyeket máshol nem lehet megvásárolni. Szeretne hasonlóan fontos, átütő márkákkal szövetkezni: dizájn-, óra-, kulturális kiállítást, de akár divatbemutatót is szervezni. Azt is idevonzani, aki csak a bor miatt nem jönne ide. Az elmúlt években meg is változott a szemlélete: nem csak a jövőbe tekint, a jelent is élvezni szeretné.
Azaz az „itt”-et és a „most”-ot. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha néha megáll és a már meglévő birtokban látja meg az újabb lehetőséget.