Varkoly Ádám Február végén vehette át a Gál Tibor Emlékdíjat. Ennek kapcsán mi egyből lecsaptunk rá és meg is hívtuk őt az áprilisi Fúzió Szerdára.( http://www.galtibor.hu/fuzio-borbar/esemenyek/182-testes-feherek.html)
Szerettünk volna előtte is beszélgetni vele, hogy hogyan élte meg mindezt.
Mi kérdeztünk, ő válaszolt!
Milyen jelentőséggel bír az életedben ez a díj? Számítottál rá, hogy megkapod?
Úgy érzem, hogy ennek a díjnak az elnyerésével egy mérföldkőhöz érkezett az életutam. Egy olyan visszajelzés ez számomra, hogy jó úton haladok. Biztos vagyok benne, hogy ennek a díjnak a birtokában egyre többen fognak megismerni engem és egyben a boraimat. Persze ez egy óriási felelősség ezt a díjat képviselni, ennek érdekében mindent meg fogok tenni, hogy méltó legyek erre a feladatra.
Egy nagyon erős mezőnyből sikerült bekerülnöm a döntőbe. Természetesen bíztam benne, de nem számítottam rá. Amikor kimondták a nevemet, el sem hittem. Már a jelölés egy hatalmas elismerés volt számomra, ami szintén meglepetésként ért. Így, hogy 2017-ben már a Borászok borásza is jelölhettek, talán ez hozta meg az én sikeremet.
Mikor és hogyan kezdted el a szakmát?
7 éves korom óta édesapám mellett és édesapám tanításával kezdődött, persze akkor még csak játéknak tekintettem a szőlőben történő munkálatokat. Mondhatom azt, hogy szőlőtőkék között nevelkedtem és ezáltal a szőlő és a bor szeretete végigkísérte az eddigi életemet. Nem gondoltam másra, csak arra, hogy a szőlőt műveljem és borokat készítsek. 2010-ig édesapámmal együtt munkálkodtam, de 2010-től már egyedül dolgozom. Ez volt az első évjárat, amelyből az én kezem munkájából kerültek ki borok, amely mondhatom, hogy az elmúlt évek egyik legnehezebb évjárata volt.
Külföldi tapasztalataid vannak más borászatoknál?
Mindenképp meg akartam azt nézni, hogy a világ más részein hogyan zajlik egy szüret. Egy olyan országba szerettem volna menni, ahol tavasszal van a szüret, mivel itthon nem hagyhatok ki egyetlen évjáratot sem és az angol nyelvterület miatt szűkült a lehetőségek köre. Így jutottam el Új-Zélandig, ahol az egyik legnagyobb borászatnál sikerült eltöltenem 3,5 hónapot. A borászat neve Villa Maria, amely a déli sziget egyik legnagyobb borászata, ahol nagyon sokat tudtam tanulni. Három szóval: a rend, a fegyelem és a tisztaság-amely alapja a borkészítésnek.
Milyen most tokaji borásznak lenni?
Óriási felelősség van most a mi vállunkon. Talán rajtunk áll az, hogy a jövőben milyen szerepet fog betölteni Tokaj, így minden nap, minden percben a legnagyobb tudásunkkal kell dolgoznunk. Fiatal borászként talán még nehezebb, de úgy érzem, bennünk megvan az újítás szelleme.
Jó irányban halad a történet szerinted?
Bízom benne, hogy jó irányba haladunk. Saját feladatomnak is érzem azt, hogy a legjobb irányba haladjon ez a borvidék. Úgy látom, hogy elindult egy folyamat, amely reményem szerint, ezen az úton halad tovább.
Ki a példakép?
Nem volt kérdés és nem kellett nagyon keresnem a példaképemet. Édesapám személye, ahogy ő tekint a szőlőre, ahogy ő műveli a területeket, amilyen szeretettel és odafigyeléssel dolgozik a mindennapokban, talán sokunk számára is példakép lehet.
Az elmúlt évek kedvenc évjáráta?
Szeretem azokat az évjáratokat, melyekben vannak kihívások, de nehéz választani. Mindegyik évnek megvolt a szépsége.
Kedvenc fajta?
Szeretek kísérletezni, szeretem megismerni a fajtáinkat. A szívemhez nagyon közel került a Furmint, valamint külön a klónjai is. Gyönyörű dolgokra képes mind száraz, mind édes borokban
Mi lesz 10 év múlva? Akkor milyen díjat veszel át?
Sajnos nem láthatok a jövőbe, de örülnék, ha akkor visszatekintve a múltba, azt mondhatom, hogy tettem a magyar borokért.
Van egy álmom ,de ezt majd akkor ,ha sikerült elérnem…..