Többek között ezekről a témákról beszélgettünk családi körben. Gál Tiborral testvére, Veronika beszélgetett.

A Fúzióval szemben épül az új feldolgozó pince, mit érdemes tudni erről? Mikor kerül be ide az első szüret?

Sikerült megvennünk egy közel 2000 nm-es, 6 labirintusos pinceágból álló ingatlant a belvárosban, ami a Városfal utcában található. Feltehetőleg az Érsekség pincerendszere volt – körülbelül 5000 hektoliter bor érlelésére / tárolására alkalmas terület, ami nagyjából annyit jelent, hogy a mi éves bortermelésünk háromszor elfér benne. Terveink szerint ezen a helyen valósíjuk meg az álmainkat, egy új borászatot – itt lenne a szőlőfeldolgozás, az erjesztés, az érlelés. Ez egy autentikus, őszinte bormanufaktúra lesz, és ha minden jól megy, az idei szüret már itt fog lezajlani.

Látogatható lesz a vendégek részére?

Reményeink szerint igen.

Milyen újítást jelent ez a technológiában?

Az erjesztő térbe hűthető-fűthető koracél tartályokat fogunk betenni, különböző méretben, amik a dűlőszelektált bikavéreinkhez lesznek igazítva. Ez egy igen pontos, következetes technológia. A szőlők szortírozása, válogatása és minőségellenőrzése az udvaron lesz, innen kerül majd az erjesztő térbe és végül a hordókba.

Létezik egyáltalán ilyen típusú borászat ma Magyarországon, ami belvárosi környezetben helyezkedik el?

Magyarországon nem igazán, viszont Champagne-ban, Portugáliában igen gyakori. Úgy gondolom, hogy igazán izgalmas dolog létrehozni az adott borvidék központjában egy patinás, de kisléptékű borászatot. Rengeteg turista érkezik Egerbe, ami egyben remek lehetőség is lesz számukra, hogy a nagyközönségnek is bemutassuk borászkodás csínját-bínját.

A címkék is megújultak, ez már egy végleges arculat lesz?

A jelenlegi címkénk alapja közel 23 évvel vezethető vissza, ugyanis a kétezres évek elején egy olasz bárónő által tervezettet újítottuk meg. Az elmúlt 10 évben Ipacs Géza folyamatosan alakította újjá megőrizve az egri pincerendszert szimbolizáló kör alakú labirintus formát.

Sokszor elgondolkozom azon, hogy milyen jó lenne, ha nekünk is örökérvényű címkéink lennének, ahogy a több száz éves bordeaux-i chateauk-knak. Viszont létezik egy másik út, amit számos modern borászat képvisel: folyamatos változás és naprakész kommunikáció, melynek mentén időközönként az arculati világ és a címkék is változnak. Mi ezt képviseljük, és nálunk maga a változás, az állandó megújulás jelent egyfajta örökérvényű küldetést. Ha belegondolunk, a természet is ilyen. Természetesen az, hogy kapcsolatban maradjunk az örökségünkkel, a múltunkkal, továbbra is fontos szempont nem csak az arculatban, hanem a borkészítési eljárásban vagy az épületeink tervezése során is. A múltat meg tudjuk úgy is őrizni, hogy a megvalósítás jól illeszkedjen a mai világhoz.

Ha egy mondatban kellene összefoglalni a borászat múltját, akkor mi lenne az?

Elrugaszkodás, elsüllyedés, újra elrugaszkodás. Az első évtized a pincészet alapjainak létrehozásáról, a fajták kiválasztásáról, a borászati filozófiai stílusának kialakításáról szólt.

A második évtizedben az értékmentésre fókuszáltunk, hogy hogyan tudunk életben maradni, megteremteni annak a lehetőségét, hogy ez egy folytatható borászat legyen. Mindezt úgy, hogy a szőlőben és a pincében a munka ne álljon meg, a piac ne érezzen semmit mindebből.

A harmadik évtizedre elérkeztünk oda, hogy meg tudunk állni, újra meg tudjuk vizsgálni az alapokat. Az elmúlt évtizedek sikereit és sikertelenségét is figyelembe véve megnézzük, hogy az eredeti még apa által felállított filozófiai irányt helyesen értelmeztük-e, úgy kell-e folytatnunk, ahogy azt átvettük, vagy esetleg másképp? Ráeszméltünk, hogy a kezdetekkor hangsúlyos nemzetközi fajták kevésbé lesznek meghatározóak a jövőben. Sokkal fókuszáltabban kezdtünk foglalkozni az autentikus, egri borokkal, a bikavérrel és a csillaggal. Ezek közül pedig kifejezetten az Egri Bikavér elkezdett egyfajta uralkodó szerepet betölteni a portfóliónkban az évtized végére. Azt gondolom, hogy a negyedik évtized a bikavér dűlőkben való kiteljesedéséről fog szólni. Az autentikusságnak kifejezésre juttatásában segítségünkre  lesz még többek között az, hogy organikusan fogjuk művelni a szőlőt, ezáltal még őszintébben tudjuk visszaadni mindazt a kincset, ami körülölel bennünket.

Bízom benne, hogy amennyiben még idén befejeződnek a munkálatok az új borászat megépítse körül, elmondható lesz, hogy a birtok 95%-a elkészült. Ennek ellenére, nem gondolnám, hogy valaha is befejezzük az építkezést, a birtok modernizálását, fejlesztését, de önmagában az alapváza teljes mértékben készen lesz: egy modern borászat, felújított és stabil szőlőterületekkel és egy nagyon komoly vendéglátóegységgel. Valószínűleg a jövőben már nem fogunk óriás beruházásokba vágni, inkább csak apróbb finomítások, újrahangolások lesznek, pl. egy-egy értékesebb, jó adottságú parcella megvásárlása, ami hozzá tesz egy izgalmasabb és érdekesebb bor elkészítéséhez. Nem célom, hogy több bort készítsék, hanem a minőséget és az értéket szeretném emelni.

Mondj három borvidéket, ahova szeretnél mindenképpen eljutni.

A Rhone vidékre mindenképp, ott még sajnos nem voltam, viszont Burgundiába bármikor visszamennék. Ezek mellett érdekel még Grúzia – nem feltétlenül szeretnék amfórákat látni a pincénkben, de kíváncsi vagyok, hogy honnan származik a borkultúra.