Kihagyhatatlan egri borászat lettünk

Eger évről-évre rengeteg turistát vonz, amiben a barokk gyöngyszem gazdag történelme, kiváló fürdői, kultúrkincsei és a legendás vár mellett a bor is egyre nagyobb szerepet játszik. A szüreti időszakban ez utóbbi miatt kerestük fel a borvidéket, három olyan borászatot megcélozva, ahol a kiváló borok mellett egyéb attrakciók is szórakoztatják a nagyérdeműt.

Elméleti tudásunkat egy hamisítatlanul XXI. századi Bikavér múzeumban alapoztuk meg, majd utunk csodás panorámájú, festői szőlőskerteken át vezetett egészen a grandiózus egykori kőbányáig, ahol a borosgazda hoppmesterként egy cirkuszos kocsiból irányítja birtokának ügyes-bajos dolgait. De kezdjük az elején!

Gál Tibor FÚZIÓ bor élménycentrum – Minden a helyén

Utunk Eger belvárosában indult, pár lépésre a hangulatos sétáló utcától. A Gál Tibor Pincészet a Csiky Sándor utca 10. szám alatt egy műemlék épületet mentett meg az enyészettől és alakította többfunkciós élménykomplexummá. Innen a névválasztás – FÚZIÓ, hiszen jól megfér itt egymás mellett a Bikavér múzeum, a borbár, a rendezvényhelyszín a látvány- és érlelő pincével

A FÚZIÓ-ban Gál Veronika és ifj. Gál Tibor kalauzoltak bennünket, akik a második generációt képviselik a borászcsaládban. Édesapjuk, néhai Gál Tibor, nemcsak a családi pincészet alapítója volt, hanem igazi közösségi ember, a minőségi magyar borászat újraindulásának legmeghatározóbb alakja. Eredményeit, szakmai újításait, hazai- és nemzetközi borászatoknál elért sikereit vég nélkül lehetne sorolni, hatása kitörölhetetlenül tovább él. Megismerve gyermekeit láttuk, hogy a vér nem válik vízzé, hiszen a FÚZIÓ már a fiatalok közösségépítő munkájának eredménye, amelynek célja az Egri borvidék és a Bikavér imázsának növelése.

A Bikavér múzeumban megismerkedtünk a híres egri cuvée készítésének szabályaival, ráadásul egy ún. “Bikavér automata” segítségével – különböző alapborok házasításával – a vállalkozó kedvűek alkalomadtán helyben el is készíthetik a saját ízlésüknek leginkább megfelelő Bikavért. A múzeum másik főszereplője a Bikavér fehér párja, az Egri Csillag. Ilyen néven a borvidéken 2010 óta készítenek fehér borházasításokat meghatározott feltételek mellett, tudatosan kihasználva azt a szerencsés adottságot, hogy a borvidék fehérborokban is rendkívül erős. 

A bormúzeumban emellett különböző borászati és szüreti eszközökkel ismerkedhetünk, illatfelismerő játékkal tesztelhetjük és fejleszthetjük a borok felismeréshez elengedhetetlen szaglóérzékünket és egy interaktív térkép segítségével megismerhetjük az Egri borvidék pincészeteit, borászait.

A FÚZIÓBAN nemcsak kiváló borokat kóstoltunk (a bortúra során kóstolt borok rövid bemutatását lásd keretes írásunkban), hanem egy látványban és ízekben is kifinomult, kreatív ételsort is végigkóstolhattunk, amely Szeredi Tamás munkáját dicséri. A kacsamell és a Kadarka párosítás felülmúlhatatlannak tűnt, de jött a törökmézes étcsokoládé költemény a Titi Bikavérrel és újra – immáron sokadszor – elbizonytalanodtunk, hogy mi is ízlett a legjobban. 

Pinot Noir vertikális kóstolót tartottunk

Pinot Noir Vertikális kóstolót tartottunk

Sokszor gondolkodom azon, hogy mi lenne a legjobb környezet ezeknek a boroknak a bemutatására.

Gyakran úgy gondolom, hogy sokkal patinásabb, extra profi körülmények között kellene ezeket a kóstolókat megtartani, meghívót és kocsit küldeni a vendégekért, vörös szőnyegen bevezetni őket. 🙂 Fehér kesztyű, öltöny a sommelier kollégákon, nagy történetek, beszámolók, régi képek aztán tölthetnénk a régi tételek, de nem ám sokat, éppen csak egy kis kóstolót.

Máskor meg úgy érzem, hogy a csapatunk annyira fiatal, mi magunk is azok vagyunk, hogy nem tudnánk prezentálni egy ilyen magas léptékű kóstolót hitelesen, meg talán nem is kell. No meg, ameddig a felét nem sikerül elmondani annak, amit gondolok és érzek, addig nem kell erőltetni, csak azt, ami természetesen jön.           

Apa is ezt szerette! Mindig azt mondta, hogy úgy kell viselkedni, ahány évesek vagyunk. E szerint teszünk!J

Így azt találtuk ki, hogy bevonunk mindenkit a Pincéből. A fiatalabb tételeket a fiatalok mutatták be, a régebbieket pedig azok, akik már régóta dolgoznak nálunk.

Aztán elkezdődik a kóstoló. Sokan kíváncsiak a régi tételekre, majd hamar kiderül, hogy nem hiába.

A borokat nem dekantáltuk, jóval előtte kibontottuk, úgy éreztük a Pinot-nak ennyi elegendő.

Pajados 13’: Kifejezetten savhangsúlyos évjárat bora, szép gyümölcs és fűszer készlet, fiatal tannin, nagy potenciál. Magas alkohol, még érlelődhet, bizonyára jó lehet még 1-2 évig palackban érlelni. – Titi kezdi, övé az első szó joga, hiszen a Pinot számára a „HERCEGNŐ”.

Síkhegy 12’: Gyümölcsbomba, sokkal kerekebb, gömbölyűbb tétel a 13-asnál, harmonikus, semmi sem lóg ki belőle. Sötét, tanninos tétel, izgalmas fűszerességgel. – Dóri a legújabb ember a vendéglátásban, ez volt az első bor amit kóstolt nálunk, és csak annyit mondott :-„WOW!”

Síkhegy 09’ : Sokáig ő volt a „zabigyerek” nem tetszett fiatal korában, kifejezetten kócos tétel volt, mostanra 5 év után is úgy érezzük, hogy egy fiatal borról van szó, vibráló savakkal, sokszínű íz jegyekkel, minden kóstolásnál más, nagyon vagány !- Barna, aki mesél róla, ez az ő bora! Lezser, de mégis vagány előadásban.

Pajados 06’: Egyik legkiválóbb Pinot Noir, rendkívüli balansz, intenzitás, mi 99 pontot adnánk rá, tökéleteshez közeli. – a legkisebb Gál lány kedvenc bora.

Síkhegy 04’: Puhább, elegánsabb tétel, hát igen ez a Síkhegy terroir, légies, könnyed bor, mégis rendkívüli a bel tartalma. – Balázs mesél, méghozzá egy történetet a régi borokról, borkóstolókról.

Grőber 03’: Nem csoda, hogy Grőber Jenőnek itt volt területe, az Érsekség terülteti is csak itt voltak, nem volt egyszerű itt földhöz jutni, neki mégis sikerült.

A borban visszaköszön a terroir, gyümölcsös, avaros, földes íz jegyek, rendkívüli savak, roppant elegáns tétel!- Én mutattam be, bevallom az egyik legjobb Pinot Noir, amit valaha ittam, de mivel én is csak 13 éves voltam ennél az évjáratnál, így bevallom sokat kérdeztem, mielőtt elmondtam, hogy miről szól nekem.

Síkhegy 02’: Tüzes bor! Nagyon intenzív az alkohol, ami ilyen idős tételnél meglepő, fantasztikus gyümölcskészlet, azonban a fűszeressége sem elhanyagolható- Gromon Tamás bácsi bora lett a kóstolón, hitelesen!

Birtok Pinot Noir 99’: Matuzsálem! Gömbölyű Pinot Noir, minden a helyén! Pont itt az ideje, hogy megigyuk, hiszen már van folytatás a 2009-es személyében!- Történetünk keretben végződik, hisz Titi fejezi be a mondani valót. Logikus érvek, kristálytiszta konklúzió. Mint mindig!

Kimaradt Szeredi Tamás. Ő ez alkalommal ételekben mondta el, hogy számára mi a Pinot Noir. Azt gondolom, hogy a bor –étel párosítás nagyon el lett találva, Sóban sült cékla- az avaros, földes íz jegyeket adta a vissza, a borjúmáj tökéletes állagával, fahéjas szilvával pedig igazán vagány kísérője volt a borok gyümölcs és fűszer készletének!

Remek kóstoló volt, büszkeséggel tölt el, hogy ilyen borokat tudtunk bemutatni és igazán jó volt meghallgatni a többieket, kinek mit jelent, vajon neki is azt jelent-e, amit nekem?

Közben meg rájöttem, hogy itt nem is kell izgulni amit, hogy mit mondok , legyen tartalma, hisz ezt megkönnyítik a borok:

–         Beszélnek helyettünk!

Eger, 2015. október 23.

Gál Veronika és Boros Barna

Kalapács alatt az új Ornellaia design palack

Az Ornellaia a tengerpart közelében fekvő toszkán alrégió, Bolgheri egyik vezető pincészete. Fontos magyar vonatkozása, hogy a nemzetközi ismertséget számára meghozó 1998-os évjáratát, amelyet a Wine Spectator top 100-as listáján az első helyre sorolt, Gál Tibor készítette el, aki a pincészet borászati koncepciójának kialakításában is jelentős szereppel bírt. A borászat csúcsbora a pincészet nevét viseli, az Ornellaia cabernet sauvignon, merlot, cabernet franc és petit verdot házasítása.

Bár a design sorozat mennyiségében nem mondható jelentősnek, hiszen az éves 140 000-160 000 palackból mindössze 100 darab 3, 10 darab 6 és 1 darab 9 literes tételért felel, ez valószínűleg csak még érdekesebbé teszi azt a gyűjtök számára. Már pedig az árverések borvásárlói egyre fontosabb szereppel bírnak az olasz pincészet életében.

Az Ornellaia megbízásából a Sotheby’s aukciós ház és a Liv-ex bortőzsde által készített elemzés bebizonyította, hogy az utóbbi években jelentősen emelkedett a borgyűjtők érdeklődése a prémium olasz borok iránt. Az Ornellaiának pedig az olyan egyéb ismert borok mellett, mint a Masseto, a Sassicaia, a Solaia és a Tignanello komoly szerepe van ebben a sikerben. 

A borgyűjtői piac trendjei kapcsán fontos megemlíteni az ázsiai piac előretörését. Míg sok kínai fogyasztó gyakran licitál a Sotheby’s londoni és New York-i aukcióin is, addig valószínűleg mindennél jobban ábrázolja az átalakulás folyamatát, hogy míg 2010 és 2011 között a Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban zajló boros árverések bevételei 15 és 20 millió dollár (kb. 4-5 milliárd forint) körül állapodtak meg, addig ugyanez a szám Hongkongban 50 millió dollár (több, mint 13,5 milliárd forint) volt.

A 2012-es évjáratú Ornellaia a L’Incanto fantázianevet viseli, amely bűvöletet jelent magyarul, és az évjárat bájos és megnyerő karakterére utal. A palack megjelenését a svájci John Armleder álmodta meg, aki kiemelkedő művésznek számít hazájában. Képeinek, szobrainak és előadásainak fontos elemét jelenti a kiállításuk környezete, és ezáltal a befogadás élménye.

Az Ornellaia esetében a művészi vízió a loccsanás kifejezéssel ragadható meg. Az üvegből készült motívum különlegessége, hogy minden palack esetében más, és azt az élményt igyekszik vizuális eszközökkel bemutatni, amely során a különleges ital kiszabadul a palackból. A palackot a sajtónak február közepén Milánóban mutatták be, az árveréssel összekötött gálavacsorára pedig a Bázelben kerül majd sor áprilisban. 

Tóth Adrien írása

Borászportál

Verjus avagy Verzsü

Mert régen, nagyon régen, a középkorban a verzsü az ételek csaknem felének alapanyaga volt, orvosság a betegnek, fűszer az ínyencnek. (A témában ajánlom a BCE, Szőlészeti Tanszékénekcikkét.) Persze akkor a hozzáférés is egyszerűbb volt.

Elsőre furcsának, szokatlannak tűnhet az íze, de ha már egyszer a kezedbe került egy palack, mindenhez használni akarod majd

– a nevéből is következik, hogy a verzsü otthona a kifinomult ízlelőbimbókkal megáldott Franciaország, többnyire még New York séfjeinek zöme is innen importálja. A New York Times cikkéből ezen kívül az is kiderül, hogy az Egyesült Államokban csak Kaliforniában készítik, ott is csak három helyen, és az éves forgalomba hozatal után nem sokkal rendszerint el is fogynak a készletek.

Piros, fehér, zöld lé

Magyarországon jelenleg a Bortársaság forgalmazza Franz Weninger biodinamikus művelésű szőlőjéből készült verzsüt, a Borban Utazunk Ráspi verzsüjét, Gál Tiboréért a DiVino, Gere Attiláét pedig többek között az In Vino Veritasban vehetjük meg. Ezek átlagosan 1200-2000 forintba kerülnek, kb. 2-3 decis kiszerelésben, csavarzárral. Nagy bánatomra Pálffyék verzsüje nem került kereskedelmi forgalomba (sem a zölddió pestójuk, amibe szintén öntenek a léből), és Demeter Zoltán híresen jól sikerült próbálkozása is legfeljebb a pincénél, vagy különleges rendezvényeken kóstolható.

Idén először Heimann Zoliék is verzsüt palackoznak

A verzsük, ahogy a borok is, lehetnek fehérek vagy vörösek, hiszen mindenféle és fajta szőlőből készülhetnek. Az éghajlattól, időjárástól, területtől, valamint a zöldszüret időpontjától függően változik a sav- és cukortartalmuk. A sav jellemzően 20 és 40 g/l között, a cukor 0,1 és 95 g/l között alakul. Gál Tibor 2011 óta készít és forgalmaz verzsüt, ő egyértelműen a nulla gramm cukrot célozza, de került már forgalomba 2 és 5 gramm cukorral is zöld leve.

Gál idén nem készít, mert a korábbi évjáratai sem pörögtek még ki teljesen a raktárakból, a tavalyi viszonylag későn került forgalomba. “A verzsü majdnem korlátlan ideig eláll, nem sok romlandó van benne, legfeljebb picit bebarnul, de az íze nem változik” – mondta a Vinoportnak, és azt is elárulta, hogy akárcsak a bort, ezt is kénnel kezeli, tartósítja. (A Gere verzsü palackján egyébként 2 év eltarthatóság szerepel.)

Nála az alapanyag mindig kadarka. “Ezt a legkönnyebb kipréselni zölden, elég nagyok bogyói, nagyok a fürtök” – nem úgy mint a pinot noir fajtáé, amellyel szintén próbálkozott, de verzsüként nem működött.

Viszont mivel senki nem fogyasztja magában, nem annyira lényeges, hogy milyen szőlőfajtából készül – vallja Gál Titi.

A verzsü lehet lágyabb és teltebb, szikárabb és fanyarabb, ennek megfelelően egyiket inkább halakhoz és salátákhoz, míg másikat inkább vörös húsok pácolásához vagy tartalmasabb szószok ízesítéséhez használhatjuk. Akár verzsükóstolót is rendezhetünk (ahogy a Táncoló Medve blog tette) habár a kínálat egyelőre csekély. Valószínűleg ezt is grappás pohárból érdemes kóstolni, ahogy például a borecetet.

A borász szerint viszont

a magyarok zöme még csak nem is hallott a verzsüről, és ezen csak akkor lehetne változtatni, ha “a borbárok a bolti citromlé helyett csak ebből kínálnának limonádét”. Persze, mivel verzsüből sem kell több egy pohár limonádéba, mint citromléből, a hazai halfogyasztás pedig szintén elenyésző, valószínűleg így is csak mérsékelten nőne a kereslet. “Magyarországon a verzsü forgalomba hozatala egyébként egyáltalán nem bonyolult” – tudtuk még meg.

Jó tudni, hogy felbontva a palack 2-6 hétig áll el hűtőszekrényben, de le is fagyaszthatjuk. Sőt, jégkockatartóba öntögetve verzsükockákat dobálhatunk majd a limonádénkba. 

A jelennek szeretnék élni

Hány hektáron gazdálkodtok és merre vannak a területek?

150 ezer palackot készítünk évente, összesen 40 hektáron gazdálkodunk Eger kiemelt dűlőiben (Pajdos, Síkhegy, Afrika-dűlő, Nagy Eged). A Nagy Eged szerintem Magyarországon az egyik legjobb dűlő, de az biztos, hogy a maga 550 méterével Kelet- Közép-Európa legmagasabban fekvő termőterülete. Azért érdekes, mert az Egri borvidéktől eltérő talajszerkezete van, mészkő alapú, nagyon jó a benapozottsága, nagyon jó a szélmozgása, ritkák a szőlő-betegségek. Viszont sekély a talajréteg, és ha a kezdeti fázisban nem kapaszkodik meg a szőlő, akkor a későbbiekben a gazdáknak nagyon sokat kell küzdeni, hogy termővé váljon a szőlő. Nekünk sajnos vagy szerencsére csak egy hektárunk van ott. Sajnos, mert ez Magyarország legkiválóbb dűlője, de szerencsére, mert annyira nehéz megdolgozni, hogy anyagilag tenne tönkre, ha ennél nagyobb területen gazdálkodnánk itt.

Legfontosabb szőlőfajtánk a Pinot noir, amit két dűlőben termesztünk. Ez egyharmada a birtoknak. Ezen kívül vannak még fehér fajták: Királyleányka, Leányka (ez a kettő a mi Egri Csillagunk alapja), Sauvignon blanc, Pinot blanc, Szürkebarát, Tramini, Cserszegi fűszeres, Viognier. És persze vörös szőlőfajták is vannak: Kékfrankos, Kadarka, Syrah, Cabernet franc, és Cabernet sauvignon. Sok szőlőfajtával dolgozunk, 17-tel, vagy 18-al összesen.

Hány tételes a portfóliótok?

Nemrég még 17-18 féle borunk volt, de leszűkítettük a portfóliót, most háromra koncentrálunk: Egri Csillag, Bikavér, Pinot noir. Mindegyiknek van egy válogatása a jobb évjáratokból. A Csillagnak a Fúzió, a Pinot noirnak a Síkhegy, a Bikavérnek pedig a Superior. De ezek csak a nagyon jó évjáratokban készülnek.

Hogyan alakult a családod története?

A nagyszüleimnek is volt már kis családi pincéje, és foglalkoztak szőlővel és borral, de édesapám volt az első a családban, aki egyetemre járt, hogy tanulja a borkészítést. Eleinte orvos, állatorvos, meg erdész akart lenni, de végül úgy döntött, hogy borász lesz, és jelentkezett a Kertészeti Egyetemre. Ezután helyezkedett el Egerben a Borkombinátnál.

Mi ketten az öcsémmel Egerben születtünk, a nagyobbik húgom Vica Olaszországban, a legkisebb húgom pedig már újra Egerben. Olaszországban négy évig laktunk, amikor édesapámat oda hívták dolgozni, egy több száz hektáros birtokot igazgatott. Én kint is jártam óvodába, és első osztályba. Gyerekként felejthetetlen élmény volt, hogy a tengerparton tölthetem a mindennapjaimat. Aztán 1993-ban hazaköltözött a család, de apa ott maradt szaktanácsadónak. Eközben megalapította az egri borászatot, szóval ingázott a két borvidék között. Így mi iskolába Magyarországon jártunk, de a nyarakat kint töltöttük. Ez egészen 1998-ig tartott, amikor felmondott apukám, hogy a saját borászatával tudjon foglalkozni. Akkor készítette apu ott az utolsó borát, egy Ornellaia nevet viselő vörös házasítást, amit 2001-ben a világ legjobb borának választottak meg. Ezután nagyon sok ilyen szaktanácsadói állásajánlatot kapott, és ő mindet elvállalta. Nyolc másik borászatot kezdett el igazgatni. 2001-ben három olasz borászatot csinált, egy dél-afrikait, a Pannonhalmi Apátságot ő építette fel, akkor volt egy birtokunk Nagygomboson Szeremley Hubával közösen, meg volt Szekszárd mellett a Tűzkődomb nevezetű birtok…Ezeknek a borászatoknak is ő volt a szaktanácsadója.

Aztán 2005-ben édesapámat hirtelen elvesztettük, én 19 éves voltam. Na most 19 éves koráig az ember nem azon gondolkodik, hogy mivel váltsa meg a világot, meg miből fog élni… Persze fontos is volt, meg gimnázium után én csak a Kertészeti Egyetemre jelentkeztem. Fel is vettek, és közben felvételt nyertem egy dél-afrikai borászati egyetemre is, de ez apu balesete miatt meghiúsult. Nem mehettem ki, valakinek át kellett venni a birtokot.

Akkor vált komolyabbárészedről a borászattal való foglalkozás?

Nem, akkor vált biztossá. Elsős egyetemista voltam, akkor még jobban érdekeltek a bulik, meg az, hogy sikerül-e a matekvizsgám, mint az, hogy én hogyan fogok borászkodni. Apa vázolt egy karriert: az volt a terv, hogy diploma után, eltöltök 2-3 éveket azoknál a borászatoknál, ahol ő szaktanácsadó, és én leszek a megbízott embere egyszer Olaszországban, egyszer Dél-Afrikában, egyszer Pannonhalmán, aztán majd visszajövök, és megöröklöm az egri borászatot. Hát ebből csak a megöröklés valósult meg, hirtelen. Szerencsére azóta azért sokszor rövid időt voltam külföldön, szóval azért nem maradt ki teljesen. Eljutottam Dél-Afrikába, Olaszországba, Új-Zélandra… Körbeutaztam a világ ismert borvidékeit, volt ahol dolgozni is tudtam, Dél-Afrikában tanultam is.

19 évesen hogyan nő fel az ember egy ilyen feladathoz?

Nagyon gyorsan. Nem tudom, hogy ki emlékszik ránk akkoriból, de nem voltunk egy megtört család. Óriási tragédia volt ez persze, de én ezt akkor éreztem igazán, amikor ezt mondták nekem a külső szemlélők. Mi vallásos család vagyunk, és hiszünk abban, hogy a földi életnek nem a halálunkkal van vége. Mi mindig azt éreztük, hogy apu valahogy a közelünkben van és segít. Az elmúlt tíz évben rengeteg olyan szituáció volt, amikor vége lehetett volna az egész borászatnak, de mindig történt valami, ami ezt megakadályozta, és ami földi ésszel felfoghatatlan, ezt annak tudtuk be, hogy valaki koordinál minket odafentről. Apu onnan is szaktanácsot ad (nevet).

Mi a munkamegosztás most a családban?

Én vagyok a főborász és az ügyvezető, a nagyobbik húgom, Vica irányítja a vendéglátást a Fúzióban. Ő a háziasszony, ha úgy tetszik. A legnívósabb pesti éttermek konyháin tanult és dolgozott.

Anyukám ma már nem vez részt a munkában, öt évig nagyon ügyesen irányította a dolgokat, de utána köszönte elég volt neki. Az öcsém Zsombor Párizsban dolgozik, egy luxusétterem managere. A legkisebb húgom Anna még egyetemre jár, szerintem még fog is egy darabig. Őt a borkereskedelem oldala vonzza inkább.

Az utóbbi években rendesen belendültetek…

Volt azért pár nehéz időszak, egy magántartozás miatt egy időre fizetésképtelenné váltunk, ki kellett szállnunk a borászatból, eladtuk a tulajdonrészünket, és 7-8 hónapon át nem volt pincészetünk, csak a szőlőültetvények. Aztán a félév alatt sikerült gyakorlatilag visszavásárolni a pincészetet. Ma ugyanazok a viszonyok, mint amikor apa megalapította a borászatot. Van két társunk, és 1/3,1/3,1/3 arányban birtokoljuk a pincészetet. Azzal a különbséggel, hogy amikor apa megalapította a borászatot, akkor két külföldi társunk volt, most meg két magyar befektetőnk van. A Fúzióba már együtt kezdtünk bele.

Amikor jött a két új társunk, megkérdezték, hogy mik a terveink. Mi pedig erre azt mondtuk, hogy a piac szemlátomást a vendéglátás irányába tolódik el…Találtuk a belvárosban ezt a 200 éves istállót, ami gumiszervízként üzemelt, csak a tulajdonosa el akarta adni. Megmutattuk a két új társnak ezt a helyet, és ők is beleszerettek, azt mondták, hogy vágjunk bele ebbe a közös vállalkozásba. Azzal a feltétellel, hogy akkor valóban vágjunk bele, ne csak beszéljünk róla. Így lett a Fúzió a dísze a pincészetnek, benne a Bikavér házasító géppel.

Tíz év múlva, hogy látod magad?

Sokkal öregebben (nevet). Az elmúlt tíz évem egy nagyon pörgős időszak volt. Nagyon sokat gondolkodtam, terveztem, alakítottam. Ha ugyanezt két évvel ezelőtt kérdezed meg, akkor azt mondtam volna, hogy felépül egy ilyen feldolgozó üzem, az ültetvények központjában állatokat fogunk tartani, lesz gyümölcsös, meg fűszerkert, szóval egy ilyen kis ökológiai központ kialakításában gondolkodtunk. Megvásároljuk ezt a mellettünk lévő Csiky Sándor utcai kastélyt, abból luxusszállót csinálunk, a szomszédjában lévő gimnáziumot pedig átalakítjuk Gál Tibor borászati egyetemmé. Most már egy kicsit próbálok racionalizálni, és már a jelennek is szeretnék élni. Nem akarom a jelenem rovására, előre kiégetni magam. Mindig az volt, hogy nem tudtam élvezni a mostot, hanem mindig azt mondtam, hogy majd öt év múlva, majd tíz év múlva. Nem akarok már előre élni. Most sokkal inkább azzal foglalkozom, hogy hogyan lehetne a meglévő birtokon még jobb, még izgalmasabb, még különlegesebb borokat készíteni, hogyan lehetne újabbnál újabb területeket felképezni. Ne arról legyen szó, hogy hogyan adósíthatjuk el még az unokáinkat is, hanem arról, hogy egy működőképes, családias hangulatú, harmonikus birtok jöjjön létre, vendéglátással, borászattal, szőlészettel. Nem az a célom, hogy hogy kétszer ekkora birtokká váljunk, hanem hogy életképes birtokunk legyen. Amit nem csak a gyermekeink, és az unokáink fognak élvezni, hanem amit már én is élvezhetek.

Mi a helyzet a külföldi exporttal?

Az egyik legjelentősebb magyar exporttal rendelkezünk a borászatok között, 30-35% évente a volumenünkből, és ez nem kínai piac. Az elmúlt három évben elindult egy elég komoly kínai export, de ezek inkább levezető borok. Régóta jelen vagyunk Lengyelországban, Belgium is fontos piac számunkra és én a skandináv országokban is hiszek. Külföldön a Csillagot és a Pinot Noirt szeretik.

KÉRDEZZ/FELELEK

Ha nem Egerben borászkodnál, akkor hol és milyen fajtával dolgoznál?

Tokaj, és Furmint.

Ha nem borász lennél, akkor mi lennél?

Séf! Most nem tudok főzni, de megtanulnék. Vagyis ez úgy pontos, hogy azt gondolom, hogy én tudok főzni, csak nem próbáltam soha.

Mi a legnehezebb a borászatban?

Az emberek, pontosabban az alkalmazottak. Kicsit olyan, mintha az egész családjuk sorsa rajtad múlna és ezért nagy a nyomás. Hiszen a borászat bevételeit nagyon befolyásolják a külső tényezők, mi a piacról élünk, ők viszont tőlünk kapnak fizetést.

Mi a legjobb része?

Amikor elkészül egy bor. Amikor azt tudom mondani, hogy ez elkészült, biztonságban van, és nem tudom tönkretenni.

Melyik a kedvenc saját borod?

Most a 2011-es Bikavér Superior.

És, ha egy délután leülsz, és kifújod magad, milyen bort bontasz?

Hernyák Tomi, Zöldveltelíni

És, ha nem ül itt a Tomi?

Akkor az Egri Csillag:)

Fehérek vagy vörösek?

Testes fehérek, és könnyedebb vörösek.

Tíz éve történt

Egy nagy borász halálára –Gál Tibor (1958-2005)
Frontálisan összeütközött Dél-Afrikában egy autóbusszal és meghalt. Eléggé hihetetlenül hangzó mondat, ilyesmi nem szokott az emberrel történni. De vele megtörtént, ha hisszük, ha nem. Olyan volt, mint egy népmesei hős, elindult a világba, és meghódította. Otthon volt a világban, és itthon is otthon tudott lenni; mind a kettő nagy teljesítmény.

Mintha minden sikerült volna neki. Tehetséges volt és szorgalmas (a jó borász mind szorgalmas, másképp nem lehetne borász), erős, nagy munkabírású, szerencsés és szerencséjének a kovácsa,jó kedélyű, nagyvonalú. Egy reneszánsz ember. Nemcsak magával törődött, hanem az egész szakmával, egyik motorja volt az újjászerveződő magyar csúcsborászatnak, kollegiális volt, segítőkész, magától értődőn megosztva nagy nemzetközi tudását és tapasztalatát, olyan, aki örült a mások sikerének, volt szíve és nyelve mások borát dícsérni. Aki személyesen ismerte, azt gondolhatta, az élet szép, napfényes, tágas, Magyarország olyan, mint Toszkána, és az ember boldogságra van teremtve. Kicsit sok, mondhatnánk gyanakodva. De az ő lendülete, kedélye, nívója és példája elsöpört minden kételyt.
Ennek most vége van; gyász van. Magyarország, a magyar kultúra egy fontos emberét veszítette el.
A borászok neve, ha van áruvédjegy. Sokáig, nagyon sokáig nem múlik el majd úgy nap ebben az országban, hogy valaki ne mondaná ki Gál Tibor nevét. Hozzon, fiam, ma egy gáltibit, azt a pinot noirt, vele tölteném az estét. Beszélgethetnénk, mint régi jó barátok, vagyis nem nagy dolgokról, hanem ezekről a kicsikről, egy pohár bor, egy távoli arc, egy elmaradt kirándulás, egy kézfogás, egy mosoly, egy korty,egy palack bor örökkévalősága – s benne az emberé.

Eszterházy Péter

Itt ülök az új Gál Tibor Pincészet- Fúzió közepén

Itt ülök az új Gál Tibor Pincészet- Fúzió közepén, poharamban az Egri Bikavér Superior 2011-es évjárata. Este 10 óra van, iszom, nézem a körülöttem lévő embereket, és írok.

A bor és én is nehezen nyílok, szimbiózisban vagyunk, így mennél többet szellőzik, a bor annál jobban ízlik, nekem meg egyre több gondolatom van.

Fél éve nyitotta meg az új pince a kapuit Eger szívében, borbárral, borbolttal, Bikavérmúzeummal és Sommelier konyhával karöltve.

Fél év nagyon kevés idő egy vendéglátóegység életében, mégis úgy érezzük, hogy rengeteg élménnyel, lettünk mi magunk is gazdagabbak. Ahogy Eger is, mi is folyamatosan szépülünk, újítunk, kiküszöböljük az apró csetlés-botlásainkat, mindenki megtalálja a helyét, a helynek a szellemét.

Jó érzés ide bejönni, hiába a minimál, loft stílus, a helynek, az épületnek már önmagában lelke van, egyre többen járnak vissza, de emellett nagy az új látogató táborunk is. Olaszos, nyüzsgés, koccintások, nevetés, zene, finom illatok, amik megtöltik a helyet tartalommal. Az egyre jobb Fúzió Szerdáink, amit kéthetente szervezünk, egyszer a gasztronómiára, másszor a kultúrára helyezve a hangsúlyt. A pozitív visszajelzések, az építő kritikák és az elégedett vendégek, az új ötletek, a tehetséges zenés fellépőink, a jól sikerült tematikus kóstolóink, amikből mi magunk is merít kezünk.

Jövőre még több újdonsággal készülünk, izgalmas kortárs helyi fellépőkkel, még több fiatal helyi és környékbeli borásszal, gyermekprogramokkal. Szeretnénk, ha Pincészetünk Eger egyik dinamikusan fejlődő, életteli, fiatalos fóruma lehetne, ahol vendégeink különleges élménnyel gazdagodnának.

Nagyon komolyan gondoljuk a minőségi borfogyasztást, és azt, hogy ezt minél szélesebb körben megmutathassuk. Kereskedelmi készletünkön kívül, továbbra is bontjuk a limitált illetve a régi évjáratos borainkat is. Ezentúl is a vidék legvagányabb borkorcsolyáit kínáljuk, és magas szakmai ismeretekre törekszünk.
Mélyen hiszünk az értékteremtésben és a csendes, precíz munkában.

Nem is árt szorgalmasnak lenni, ha az ember egy hónapja került a céghez, főleg, ha a főnöke a saját bátyja: Gál Tibor

Gál Veronika

2014 a kihívások évjárata

Eger, pinot noir, egri csillag, Gál Tibor, vadkár, Gál Tibor Pincészete, szüret 2014, lisztharmat.

Kár, hogy ezen az éghajlati övön nem tudunk hamarabb szüretelni – írta szüreti beszámolójában a Mandinernek Gál Tibor, a Gál Tibor pincészet borásza.

„Az idei évjárat a kihívások évjárata volt. Az enyhe tél következtében átteleltek a szőlő kártevői, így már tavasszal komoly károkat okozott a levélatka és az ékköves araszoló, ami minden harmadik rügyet lerágott. Miután sikerült megküzdenünk velük, a csapadékos és párás időjárásnak köszönhetően komoly fertőzési nyomást jelentett a lisztharmat gombabetegség, így nagyon oda kellett figyelni a permetezési fordulók időpontjának betartására.

A kezdeti nehézségek leküzdésébe fektetett munkát eredmény koronázta meg, hiszen nagyon egészséges és egységes szőlőfürtkezdemények alakultak ki augusztus végére. Kár, hogy ezen az éghajlati övön nem tudunk hamarabb szüretelni, mert így a szőlő éréséhez meg kellett várnunk az őszt. Ami már nem kecsegtetett kedvező időjárással. A sok és rendszertelen esőzés, valamint a szomjazó vaddisznók és őzek megtizedelték az eredetileg egészséges termést, így gyakran sok kompromisszumot kellett kötnünk magunkkal a szüreti időpontok tekintetében.

Összességében a korai fehér fajtákra, mely a Csillag borunk alapanyagául szolgálnak és a Pinot Noirunkra büszkék vagyunk, a késői érésű fajtákat később merném csak értékelni.”

Gál Titi

Gál Veronika: Apa 54 éves!

Mindig is honvággyal töltöttek el a mediterrán domboldalak, a szőlő és a bálák együttes látványa. Mi mást juttathatna eszembe, mint Toszkánát. A tengert, a szőlőket, a gyönyörű kis téglaberakású lapos tetejű házakat, a füge és a rozmaring illatát, az olivaligeteket, a kabócák morajlását, a tenger felé vezető poros földutat, a tenger melletti pineta-kat, a scarafaggio-kat a homokban, amit mindig összegyűjtöttünk egy vödörbe, majd anyára öntöttünk miközben napozott. A gyors sprintet a tűzforró homokban a tengerig, a déli paradicsomos, bazsalikomos bruschettát, az ebéd utáni pihenést és a délután 4 órát.

Apa mindig ilyentájt jött utánunk robogóval. Ekkor fáradhatatlanul a rendelkezésünkre állt. Amikor a tenger hullámzott, a nyakába vett egyesével mindenkit, és azt élveztük, hogy míg őt beteríti teljesen a víz, addig nekünk csak köldökig ér. Voltak persze fáradtabb napjai is, ilyenkor csak hagyta magát nyakig beásni a homokba, hogy sellőt varázsoljunk belőle.

A három hetes villányi szakmai gyakorlatom alatt sokszor eszembe jutott apa. Persze erről gondoskodtak vendéglátóim is, kik felelevenítettek egy-egy kedves emléket róla.
Néha csalódott vagyok emiatt, hogy talán sosem sikerül kikecmeregni apánk árnyékából. De jobban meggondolva nem is kell. Apát mindenki szerette, és ez óriási büszkeséggel tölt el. Hatalmas áldás a mai világban, ha az embernek vannak mélyreható gyökerei, mikor mindenki csak a saját útját akarja járni, családok szétröppennek, elvek pillanat alatt eltűnnek, családi tradíciók megszűnnek, mindenki csak az élvezeteknek él, és hamis boldogságot hajszol. Apának a bor nem az élet hedonista felét jelentette, nem is anyagi javat, hisz akkor megmaradt volna egyszerűen flying winemaker. Hanem egy olyan eszközt, ami ismét hírnevet szerezhet hazánknak. Talán ez a következetesség, szorgalom és emberszeretet a legfontosabb érték, amit sajnos egy kicsit újra meg kell tanulnunk és, ami az első generációban jobban benne volt. A munka szeretete, a föld megbecsülése, a szavak valódisága, a tettek következetessége és a család szeretete.

Apa mindig megette még az alma csutkáját is, csak a szárát hagyta meg. Komolyan. Erre én mindig azt mondtam, hogy én nem tudom megenni. Apa erre rám förmedt, hogy nincs olyan, hogy nem tudod, legfeljebb nem akarod. És igaza lett, bár azóta sem esik jól a csutkája, és nem tudom, hogy ő mit szeretett rajta, azért becsületből megeszem! A tanulság talán az, hogy minden csak elhatározás kérdése. Nincs olyan, hogy valami nem működik, kellő szeretet, hit és kitartás mindent működtet. Huszonévesen talán könnyebb így gondolkodni, viszont nagy a felelősség rajtunk, hogy amit gondolunk ma, az holnapra ne váljon köddé.
Sokan bírálják a papokat, hogy könnyű olyan dolgokról beszélni, amit soha át nem élhettek, apa erre mindig azt mondta, hogy Mourinho a világ legjobb edzője, noha sosem volt játékos.

Bár még nálunk nem volt harmadik generációs gyerekáldás, de majd büszkén mesélhetünk gyermekeinknek a nagyapjukról!