Harminc éve, hogy egy kis meranói étteremben létrejött az első szerveződés, ami elindította a családi történetünket. Azóta, csaknem 50 000 mázsa szőlőt szüreteltünk és közel 5 000 000 palack bort forgalmaztunk, de valójában sokkal több történt velünk, amiért örökre hálásak leszünk.
X: Kilövésre fel!
Mi is egyike vagyunk annak a néhány 90-es években induló családi pincészetnek, akik lehetőséget és értéket láttak a magyar borban. Izgalmas időszak volt ezt még gyermekként is megélni. A folyamatos telepítések, területvásárlás, első borok, első címkék, első sikerek. A sok sztori a családi asztalnál, és a számos érdekes külföldi ember, akiket akkor még saját otthonunkban vendégeltünk meg.
Rendkívül gyors felívelést éltünk át akkoriban, hiszen az indulást követő 5. évben, 1998-ban már év borásza kitüntetést vehetett át apa. Közben persze még zajlottak a külföldi szaktanácsadói munkák is, sőt ekkor indult csak el igazán édesapánk nemzetközi karriere. A 90-es évek egy csoda évjárattal zárult, hiszen a 99-es borok sok esetben még ma is kiemelkedő élményt nyújtanak. Nagy reményekkel mentünk bele az évezredváltásba.
XX: Lent a porban, fent az égben
A 2000 évek elején kezdtünk csak el igazán építkezni, fejleszteni és telepíteni, melyekhez rengeteg forrásra volt szükség. Emberfeletti energia kellett ezeknek a megteremtéséhez. Apa cikázott a világban, közben itthon magas fordulaton zajlott a munka. 2002-2003 szuper évjáratok voltak, a pincészetben pedig több tehetséges borász is nevelkedett, akik azóta komoly birtokokat vittek sikerre szerte az országban. 2005-ig megállíthatatlanul mentünk előre, de az élet közbeszólt. Ebben az évben nem csak édesapánkat vesztettük el, de a Gál Tibor Pincészet megálmodóját is. A következő 5 év talán történetünk legnehezebb időszaka volt, a főhős pedig egyértelműen anya, aki életben tartotta a vállalkozást. A 2000-es évek egy innovatív ötlettel zárult, megjelent a Gál Tibor borkötvény, mely megmentette a birtokot a végső elmúlástól.
XXX: A 2. Gál-generáció
2010-től új szelek fújtak, a külföldi partnereket leváltotta két magyar csendestárs, akiknek köszönhetően újjászületett a birtok. Titi, 25. életévét betöltve, friss diplomával a kezében és némi világlátással, elhivatottan vágott bele a megörökölt karrierbe. Célul tűzte ki a borvidék jellegének definiálását, saját stílusának kibontakoztatását, újra gondolt technológiával és kortárs gondolatokkal. Titi ötletei nyomán, ekkor született meg az Egri Csillag is, ami azóta meghatározó közösségi márkája a borvidéknek.
Szűkült a portfólió, egyre precízebbé vált az iránytű, különböző fajtaborok helyett, házasításra fókuszáltunk, kiváltképp a Egri Bikavérre. 2014-ben megnyílt a birtok vendégváró központja, a Fúzió, amivel nem csak a munkaóráink megtoldása volt a cél, hanem az egri borkultúra felpezsdítése is. Azóta modern, urbánus környezetben, méltó módon tudjuk borainkat prezentálni Eger szívében.
A jövőnket építjük
Négy éve debütált az első dűlős Bikavérünk a Síkhegy, ezzel egy régi álom vált valóra. Szintet léptünk, azóta már a Pajados dűlőből is készítünk bikavért, úgy érezzük, hogy a legfontosabb egri bor és a termőtáj összekapcsolása a mi egyediségünk, ebben tudunk igazán kibontakozni. Mindeközben ültetvényeink folyamatosan megújulnak, egyre inkább törekszünk a fenntartható és organikus szőlőművelésre, ami egy igazán izgalmas folyamat, nem csak feladatot, de lehetőséget és jövőképet is biztosít.
Idén pedig pinceépítésbe fogtunk. Az új feldolgozónk szintén a belvárosban, a régi, érseki pincerendszer városfal felöli elágazásában található, egy különleges föld alatti labirintusos pincerendszer felett. Nem szakít a hagyományokkal, folytatja azokat, lehetőséget biztosítva egy teljesen újra gondolt technológiának a használatára.
Egyszer apának az egyik olasz kollégája azt mondta: „Ha nem akartál volna annyira magyar borral foglalkozni, akkor most, semmi gondod nem lenne. Élvezhetnéd a kis toszkán birtokodat és a lógathatnád a lábad a tengerbe… Bár gyermekként mi is biztosan élveztük volna ezeket a körülményeket, mégis azt érezzük, hogy az ember nem tudna teljes életet élni, ha bizonyos morális kötelezettségeknek nem tenne eleget. A magyar bor lehetőséget adott nekünk, így feladatunk, hogy ezt a legjobb tudásunk szerint felemeljük.
A mai ember kiváltsága, hogy ezernyi lehetősége van a világban. Azonban, aki egy örökséget folytat kevesebb lapból húz. Tőlünk ritkán kérdezték, hogy mihez kezdünk magunkkal. Minden olyan magával értetődő volt. A mindennapos munkában az ember nem is tudja igazán, hogy vajon elődje, vagy a saját álmát kergeti. Megtartani, meghaladni? Mi is a cél? A mi gyermekeink vajon ezt fogják választan? Ezernyi kérdés, ezernyi kétely, mégis a végén ott a megnyugtató felismerés. Ez a mi igazi kiváltságunk, hogy nincs más lehetőségünk. Nekünk itt van dolgunk. Folytatni, építkezni, gyarapodni.
Természetesen visszatekintve a Jóisten szeretetét érezzük abban, hogy nem csak talpon maradtunk, de folytatni tudtuk a munkát. Második generációs borászként nem könnyű elvárásokkal néz szembe az ember, főleg, ha az édesapja, egy korszakalkotó zseni, de talán a sok igyekezetünk nem lesz hiába. Megtartjuk és meghaladjuk.
Írta: Gál Veronika