Titivel időről időre mi is megejtünk egy kávét és ilyenkor sok minden megvitatunk.

1, Bár Egerben szerencsésebben alakult az április meglepetés idő, mégsem kímélt bennünket sem az időjárás. Lett-e fagykár a szőlőben?

Sajnos nálunk is van egy-két alacsonyabb területen. Elsősorban a Pajados dűlőnk alacsonyabb lankáin. A kis levélkezdeményeken sajnos látszik a fagykár.

2, Mennyiben befolyásolja ez a vegetációs időszakot? Tavaly is hasonlóan meglepett bennünket a korai meleg, majd az áprilisi fagy.

Ahhoz képest, hogy 3-4 héttel ezelőtt már egyszer beköszöntött a Tavasz, az április fagy és a hirtelen lehűlés nagyobb károkat is tehetett volna a szőlőben, hiszen már elindult a vegetációs időszak.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján fel kell készülnünk az extrém időjárási viszonyokra a jövőben és ki kell dolgoznunk egy gazdaságos és megbízható védekezést, hogy az ebből adódó károkat mérsékelni vagy megelőzni tudjuk. Legyen itt szó füstölésről,  vízpermetről vagy levegő keverésről. Még nem tudom, melyik lenne a leghatékonyabb és legjobb a borvidék szempontjából, de el kell kezdenünk komolyabban gondolkodni róla.

A fagyat átvészeltük. Jelenleg a vegetációs időszak 2-3-4 leveles állapotban van, de vannak olyan mélyebben fekvő területek, ahol még most van csak rügypattanás. Ilyen például a Pajados területünkön a Merlot.

3, Támrendszerek megerősítésével és a pótlásokkal hogy állunk?

A támrendszerek megerősítésével végeztünk. Ez elsősorban a Síkhegyet és a Pajados területet érintette. Jelenleg a Pajadosban végzünk pótlásokat, új oltványok kerültek a Syrah megritkult soraiba.

4, 5 Csillag Weekend? Mi a visszhang? Hogy sikerült a hétvége?

Újra jól sikerült, kb. 10 000 ember, borozós időjárás, nagy sikert aratott az új évjárata a Csillagunknak, kicsit koncentráltabb, minerálisabb, és még tudatosabb, mint az eddigi évjáratok.

Varkoly Ádám Február végén vehette át a Gál Tibor Emlékdíjat. Ennek kapcsán mi egyből lecsaptunk rá és meg is hívtuk őt az áprilisi Fúzió Szerdára.( http://www.galtibor.hu/fuzio-borbar/esemenyek/182-testes-feherek.html)

Szerettünk volna előtte is beszélgetni vele, hogy hogyan élte meg mindezt.

Mi kérdeztünk, ő válaszolt!

Milyen jelentőséggel bír az életedben ez a díj? Számítottál rá, hogy megkapod?

Úgy érzem, hogy ennek a díjnak az elnyerésével egy mérföldkőhöz érkezett az életutam. Egy olyan visszajelzés ez számomra, hogy jó úton haladok. Biztos vagyok benne, hogy ennek a díjnak a birtokában egyre többen fognak megismerni engem és egyben a boraimat. Persze ez egy óriási felelősség ezt a díjat képviselni, ennek érdekében mindent meg fogok tenni, hogy méltó legyek erre a feladatra.

Egy nagyon erős mezőnyből sikerült bekerülnöm a döntőbe. Természetesen bíztam benne, de nem számítottam rá. Amikor kimondták a nevemet, el sem hittem. Már a jelölés egy hatalmas elismerés volt számomra, ami szintén meglepetésként ért. Így, hogy 2017-ben már a Borászok borásza is jelölhettek, talán ez hozta meg az én sikeremet.

Mikor és hogyan kezdted el a szakmát?

7 éves korom óta édesapám mellett és édesapám tanításával kezdődött, persze akkor még csak játéknak tekintettem a szőlőben történő munkálatokat. Mondhatom azt, hogy szőlőtőkék között nevelkedtem és ezáltal a szőlő és a bor szeretete végigkísérte az eddigi életemet. Nem gondoltam másra, csak arra, hogy a szőlőt műveljem és borokat készítsek. 2010-ig édesapámmal együtt munkálkodtam, de 2010-től már egyedül dolgozom. Ez volt az első évjárat, amelyből az én kezem munkájából kerültek ki borok, amely mondhatom, hogy az elmúlt évek egyik legnehezebb évjárata volt.

Külföldi tapasztalataid vannak más borászatoknál?

Mindenképp meg akartam azt nézni, hogy a világ más részein hogyan zajlik egy szüret. Egy olyan országba szerettem volna menni, ahol tavasszal van a szüret, mivel itthon nem hagyhatok ki egyetlen évjáratot sem és az angol nyelvterület miatt szűkült a lehetőségek köre. Így jutottam el Új-Zélandig, ahol az egyik legnagyobb borászatnál sikerült eltöltenem 3,5 hónapot. A borászat neve Villa Maria, amely a déli sziget egyik legnagyobb borászata, ahol nagyon sokat tudtam tanulni. Három szóval: a rend, a fegyelem és a tisztaság-amely alapja a borkészítésnek.

Milyen most tokaji borásznak lenni?

Óriási felelősség van most a mi vállunkon. Talán rajtunk áll az, hogy a jövőben milyen szerepet fog betölteni Tokaj, így minden nap, minden percben a legnagyobb tudásunkkal kell dolgoznunk. Fiatal borászként talán még nehezebb, de úgy érzem, bennünk megvan az újítás szelleme.

Jó irányban halad a történet szerinted?

Bízom benne, hogy jó irányba haladunk. Saját feladatomnak is érzem azt, hogy a legjobb irányba haladjon ez a borvidék. Úgy látom, hogy elindult egy folyamat, amely reményem szerint, ezen az úton halad tovább.

Ki a példakép?

Nem volt kérdés és nem kellett nagyon keresnem a példaképemet. Édesapám személye, ahogy ő tekint a szőlőre, ahogy ő műveli a területeket, amilyen szeretettel és odafigyeléssel dolgozik a mindennapokban, talán sokunk számára is példakép lehet.

Az elmúlt évek kedvenc évjáráta?

Szeretem azokat az évjáratokat, melyekben vannak kihívások, de nehéz választani. Mindegyik évnek megvolt a szépsége.

Kedvenc fajta?

Szeretek kísérletezni, szeretem megismerni a fajtáinkat. A szívemhez nagyon közel került a Furmint, valamint külön a klónjai is. Gyönyörű dolgokra képes mind száraz, mind édes borokban

Mi lesz 10 év múlva? Akkor milyen díjat veszel át?

Sajnos nem láthatok a jövőbe, de örülnék, ha akkor visszatekintve a múltba, azt mondhatom, hogy tettem a magyar borokért.

 Van egy álmom ,de ezt majd akkor ,ha sikerült elérnem…..

Annak ellenére, hogy Titivel folyamatosan együtt dolgozunk, bizony még nekem is elég nehéz elcsípni őt. Most szerencsémre sikerült kifaggatnom.Arról kérdeztem, hogy milyennek látta a telet, milyen munkák zajlanak pincében, szőlőben, és mit tervez tavaszra…

Mi történik most a szőlőben?

–          Metszünk. Lassan végzünk a munkákkal. Jelenleg a Pajados dűlőben a Pinot Noirt metsszük, illetve a Síkhegyen körülbelül még két napi metszés van hátra. Mindegyik rövid csapos metszés.

Milyen volt az idei tél?

A tél hosszú volt és nagyon hideg, nemcsak a szőlőnek de nekem is, mert fázós vagyok:)

Ennek ellenére nem okozott nagyobb károkat még a mélyebben fekvő területeken sem. Szerencsére a hideg folytonos volt így nedvkeringés nem tudott elindulni. Illetve reményeink szerint a kártevőket is megritkította a hosszú tél.

Bár már kifelé megyünk a télből, azért mégis kíváncsi vagyok, hogy melyik a kedvenc területed ilyenkor?

A Pajados dűlő. Nagyon szeretem a Pajados dűlő lankáit, amik sokkal szebben kirajzolódnak télen, mint nyáron. Gyönyörű szép hepehupás terület.

Pincében milyen munkák zajlanak most?

A pincében zajlik a 2016-os Egri Csillag előkészítése, derítése, hogy március 15-ére forgalomba tudjuk hozni.

2016-os évjáratból látunk már valamit? Fehérek, vörösek?

2016 telt, vaskos, sok rétű, izgalmas évjárat volt. A fehérek vörösek egyaránt kiemelkedő borok lesznek. Nagyon várom már a 2016-os Síkhely Bikavérünket. Ami az egyik legjobb bikavére lehet a Gál Tibor Pincészetnek.

Most voltál Malmöben – milyen fogadtatása volt a Gál Tibor boroknak?

Úgy tűnik a Gál Tibor boroknak van keresnivalójuk skandináv országokban. A tavalyi norvég sikerek után úgy érzem Svédországban is nagy szeretet fogadott bennünket.

Szuper jól sikerült a malmöi L ‘enoteca borbárban (Svédország legjobb borbárja 2016-ban http://www.sydsvenskan.se/2015-12-24/malmos-basta-vin-lenoteca) a borbemutatóm, megható volt, amikor csak a tiszteletemre bontottak egy 98′-as Ornellaia-t. (Wine Spectator 100p 2001 http://www.winespectator.com/magazine/show/id/43335 )

 Mik a tervek a tavaszra?

Madárcsicsergés :). Tavasszal szeretnénk pótlásokat végezni. Kiváltképp a Pajados dűlőben. Sajnos itt ez almúlt években elég sok tőkehiányunk lett, köszönhetően az eróziónak. A tám berendezést is javítanunk kell.

            Kit tartatsz a legesélyesebbnek a Gál Tibor Emlékdíjra? 

Juhász Ádámot személyesen jelöltem; Hernyák Tomi az egyik legjobb barátom; Varkoly Ádámnak meg elképesztően tisztelem a munkáját. Bármelyikünknek szívesen adnám át a díjat.

Befejeződött a 2016-os szüretünk, így November első hetében. Minden feldolgozva, a pincében erjedésben van.

Sokkal hosszabb volt a szüretünk a vártnál, kicsit ki is merültünk a sok éjszakázásban, de jelentjük minden rendben. Összességében jó évjáratról beszélünk. Szép mustfokok, szép egészséges bogyók.

Fehér fajtákat közepes mustfokkal szedtük jobbára Szeptemberben, kivéve Viognier ezt Október 12-13-14-én szedtük. Szépek, tiszta illat, intenzív savak, 8 almasav talán így elsőre egy picit magas, de szépen besimulhat, még van ideje. )

Pinot Noiroknál, ismét a Síkhegy a favorit, gyönyörű tiszta színű, elképesztően gyümölcsös illat, nyár végén féltünk, hogy elszáll alkoholban, de a szeptemberi hidegek csökkentették a mustfokot.

Vörösek, komolyak lesznek. Sűrűbbek, mint az eddigi években, komolyabb a termésátlag is.

Kíváncsiak leszünk a borok fejlődésére!

G. V.

Idén Szeptember 8-án kezdtük el a szüretet, írtunk egy pár gondolatot az előjelzésekről.

Nagyon régen kezdtünk ilyen későn szüretelni, de nem bánjuk, csodás évjáratnak ígérkezik.

Rengeteg anomáliát es szomorú történetet hallhattunk idén az ország többi borvidékeiről, de szerencsére bennünket megkímélt az időjárás. Nem volt könnyű évjárat, sőt kifejezetten küzdelmes volt. A rengeteg csapadék miatt állandó volt a peronoszpóra es a lisztharmat fertőzési nyomása, de sikerült megvédeni a fürtöket.

Augusztus évek óta először volt ideális. Meleg nappalok, hűvös éjszakák. Az ilyen időjárási jellemzők, illatos es rendkívül elegáns borokat tudnak adni. Reméljük, a szólok beérkezése után ezt a borászatban is bizonyítani tudjuk.

 Gál Tibor és a Gál Tibor Pincészet csapata

Általános iskolásként elég késős voltam, így előfordult, hogy a szüleim kocsival szaladtak be velem a suliba. Nagyon szerettem mikor apa vitt, mert ritka pillanatok egyike volt. Ilyenkor boldogan és büszkén szálltam ki a kocsiból a suli előtt. Miután adott 2 puszit, apai komolysággal a szemembe nézett és azt mondta: Légy jó!Ennek hallatán összeszorult a szívem, hiszen sosem voltam híres a példaértékű magatartásomról. Magamba meredten sétáltam be az épületbe: Ha apa azt akarja, hogy jó legyek akkor az már nem is én lennék.

Majd nem sokkal később a Jóisten magához rendelte apát. Ahogy teltek az évek több száz, talán ezer olyan emberrel találkoztam, aki úgy kezdte mondatát hozzám: Édesapádat ismertem! Nagyon jó ember volt!

Ilyenkor rendszerint, mosolyogva, szeretettel hallgattam a szebbnél szebb történeteket róla, és nem egyszer a sírás fogott el, hiszen mások elmondásából ismerhettem meg mélyebben apa személyiségét.

23 évesen viszont megdöbbentő dolog történt. A nővérem megkért, hogy mondjam el, én hogyan látom apát. Előtte ugyanis mindig csak másokat hallgattam, hisz sosem kérdezett senki, magamtól, pedig nem mondtam.

Hát elmondhatom, hogy apa bölcsebb volt, mint hittem. Mikor arra kért, hogy legyek jó, nem arra célzott, hogy reggeltől estig szófogadóan álljak be a sorba, kerülve a gyermeki rosszalkodást. Hanem arra kért, hogy bármely gondolatom, amely megfordul a fejemben, tudjam megkülönböztetni a jótól és a rossztól. Mert minden gondolatunk ered valahonnan, és a Jóisten azért teremtett elmét nekünk, hogy felismerjük, melyek azok, amelyek a jótól, és melyek, amelyek a rossztól származnak. Hiszen a jótól származtatott gondolat sosem vezet irigységre, hazugságra, bizalmatlanságra vagy haragra. Pláne nem kevélységre. A jó gondolatok a jó akaró szeretetre vezetnek. Békességre, boldogságra.

 És ha már képes vagyok mindezt felismerni, akkor állást kell foglalnom a jók mellett és nemet mondani a rosszakra.  És ha így teszek, akkor a szerint kell cselekednem. Tehát nincs más dolgom, mint jónak lenni!

Hát ilyen volt az én apukám.

 Gál Zsombor beszélget Gromon Tamással, a Pincészet borászával

 2015. 07. 02.

GZs: Kezdjük egy bemelegítő kérdéssel, melyik csapatnak drukkol az idei Európa bajnokságon? (a felvétel a Lengyelország – Portugália negyeddöntő estéjén készült )

GT: Természetesen a lengyeleknek, hiszen már csak ők maradtak állva közülünk! Volt egy szép négyes tengely: Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Horvátország, ők mind a mi testvéreink, így nyilvánvaló, hogy a még bennmaradó Lengyelországot támogatom.

GZs: Mert a gyökereink közösek. Ezzel kapcsolatban kérdezem: Hol vannak a gyökerei? Honnét származik Gromon Tamás?

GT: Pilisvörösvári vagyok jómagam, de családom németországi származású, az 1800-as években kerültek felmenőim Magyarországra.

GZs: Hogy került akkor Egerbe?

GT: Gyöngyösre jártam főiskolára, ahol majdani feleségemet is megismertem. Ott találkoztam különböző álláspályázatokkal az intézmény hirdetményei között. Az egri borkombinát sok álláslehetőséget hirdetett, és mivel feleségem is el tudott itt helyezkedni, így a választás logikus volt.

GZs: Akkor ez inkább szerencse, mint tudatos költözés…

GT: Úgy látszódott. De ez inkább föntről irányított történet volt, mert nekem Egerbe kellett jönni.

GZs: Azonnal megszerette Egert?

GT: Nekem azelőtt is nagyon tetszett. Még általános iskolás osztálykiránduláson jártam először Egerben, már akkor is lenyűgözött, pedig a Pilis is gyönyörű!

GZs: Meséljen egy kicsit a családjáról!

GT: Nagy családból származom, négyen voltunk testvérek. Édesapám műszerész volt, távközlési technikus, édesanyám pedig orvos asszisztensként dolgozott miután a gyerekek felnőttek.

GZs: És akkor egy technikus és orvos asszisztens gyermeke hogyan lett borász?

GT: Ó az már rég el vont döntve! Bár ezt én sem tudtam. Egyébként kertésznek készültem, nem borásznak egyáltalán. Szőlőkkel, gyümölcsökkel szerettem volna foglalkozni. Viszont erre Egerben nem volt lehetőség annak idején, így belecseppentem a borászatba. Azonban érdekességként megemlítem, hogy körülbelül 10 évvel ezelőtt édesanyám elküldött egy képet számomra a családi albumból, melyen 2 éves koromban dédnagyapám pincéjében a hordót mosom. És azért 2 éves korában nem hiába mos hordót az ember!

GZs: Ráadásul még dokumentálva is van! Térjünk vissza Egerbe és akkor már a bornál tartva, hogyan indult el a borász karrierje?

GT: Az Egri Borkombinátban kezdtem, ahol szinte mindenkinek hasonló pályán kellett végig mennie. Így nekem is el kellett indulnom a szamárlétrán, azonban hamar a főpincébe kerültem, mert munkám egy ott töltött szüret során megtetszett a vezetőknek. Rám bízták az exportborokat illetve a versenyborokat és a különlegesebb tételeket, mely azért igen komoly feladatnak számított.

GZs: Volt lehetőség igazán kiemelkedő borokat készítenie önállóan?

GT: Maga a rendszer nem adott rá lehetőséget, hogy önállóan bort készítsek, csak csapatban. Azonban a csapat kiváló volt, és gyakorlatilag minden közösen történt, nem volt egyénieskedés. Ebből a csapatból egyébként csak nagyon kevesen vannak már Egerben, sokan már nem is élnek közülük. De mai napig barátságban vagyok Sike Tamással, aki egy nálam fiatalabb generációból van, vagy Hagymási Józskával, akivel konkrétan együtt dolgoztam.

GZS: És akkor itt találkozott édesapámmal, id. Gál Tiborral is.

GT: Természetesen. Nagyon jól emlékszem arra a pillanatra, én 1979-ben kerültem a borkombináthoz, Tibor pedig 80-ban. Amikor először találkoztam vele, és bemutatkozott, olyan érzésem volt, mintha örökké ismertük volna egymást. Ez az érzésem később is megmaradt, hiába találkoztunk egyre ritkábban a későbbiekben. Tibor nyughatatlan volt, örökké mozgott, én viszont mindig egy helyen voltam, két különböző történet. Amíg a borkombinátnál dolgoztunk még focizni is eljártunk, azonban igazán akkor vált szorossá a kapcsolat közöttünk, amikor ő kikerült Olaszországba, ekkor szinte napi kapcsolatban voltunk telefonon és egyre izgalmasabbá vált a helyzet.

GZS: Mikor jött a gondolat, hogy elindul a saját pince felépítése?

GT: Ez folyamatosan alakult de ’92-ben került megvalósításra, akkor még az olasz és német társak nélkül, majd ’93-ban GIA Kft-ként elindult a társas vállalkozás Nicolo Incisa-val és az Alpina-val. Az elképzelés az volt, hogy Tiborral elindítunk valamit, de akkor még az Egervinnél dolgoztam, és a maszekolást nem nézték jó szemmel, igaz mindenki ezt csinálta. Így döntenem kellett és ’93-ban végleg otthagytam a korábbi borkombinátot.

GZs: Mit jelentett ez a kezdeti periódus az Ön számára szakmailag?

GT: Teljesen új lehetőségek adódtak, mint ami az Egervinnél volt. Megvoltak a feltételeink, hogy teljesen más irányba induljunk: piaci lehetőségek, kisüzemi eszközök, az akkor újdonságnak számító kisüzemi kóracél tartályok és barique hordók. Viszont területeink még nem voltak, így fontos volt, hogy olyan termelőket találjunk akik hajlandóak voltak úgy dolgozni, ahogy azt mi elvártuk: a termés korlátozás egy fontos feltétel volt. Azonban mindez az építkezés nagymértékű hitelfelvétellel tudott csak elindulni.

GZs: Milyen volt édesapámmal dolgozni?

GT: Mi teljesen egymásra voltunk hangolva, mind emberileg, mind szakmailag, így ilyen téren semmi gondunk nem volt. Azonban mi nem is voltunk sülve-főve együtt, legtöbbet telefonon kommunikáltunk, ő meg mondta mit kell csinálni és én azt végrehajtottam. Édesapád látta a koncepciót, járta a világot, tudta, hogy merre kell menni, milyen úton kell haladni, így nekem csak követnem kellett. Ekkor szinte még mindent én csináltam Anitával együtt, a semmiből kellett egy pincészetet kialakítanunk, hogy végül profi módon meg legyen valósítva. ’98-ban év borásza díjat kapott édesapád, tehát gyakorlatilag 5 év alatt feljuttattuk a Pincészetet a legmagasabb szintre. (Tóth Anita Gromon Tamással együtt a Pincészet legelső munkatársai voltak, a mai napig nálunk dolgoznak )

GZs: ’98-ban Év Borásza díj, 2001-ben Köztársasági Érdemrend kitüntetése illetve ugyanebben az évben a Wine Spectator is jeles elismerésben részesítette apa munkáját… Ön hogyan látta ezt a „második” periódust?

GT: ’97-től elkezdődtek a szőlőtelepítések, mely 2003-ig folyamatosan zajlott. Ez egy új időszakot jelentett, új fajtákat, új sikereket: chardonnay, pinot noir, syrah, viognier…ezek nagy dobások voltak, így ez egy igazán fellendülő szakasz volt. Személyesen azt sajnálom, hogy nem erre koncentráltunk. Amikor jött a Nagygombos, az már elvitte az erőforrásokat egy másik irányba. Szerintem erre semmi szükségünk nem volt.

GZs: Meséljen egy kicsit a 2001 és 2005 közötti időszakról.

GT: Hát ez egy kemény időszak volt. Ekkor jött be a dél-afrikai történet is, illetve ennek folyamán új export partnereink rengeteg megrendelést adtak le, bár ezek nem feltétlenül a minőségről szóltak. Nagyon sokat dolgoztunk, de kevés igazi eredménye volt. Én úgy érzem, ebben az időszakban kihasználtak, fölöslegesen lekötöttek minket. Ez már nem mi rólunk szólt.

GZs: 2005-ben apa elment közülünk. Hogyan gondolkodott ekkor? Optimistán és reményteljesen vagy inkább borúlátóan látta a folytatást?

GT: Semmiképp nem gondoltam arra, hogy vége lesz, nekünk ez egy ügy volt, nem azért csináltunk, hogy gazdaságilag megéri, vagy sem. Tudtam, hogy folytatni kell, ez egy vállalás volt. Ott voltak a szőlők, azokat gondozni kellett, és úgy gondolom a területek a legértékesebbek egy borászat esetében. Abból bármikor újra lehet indulni. Persze nagyon nehéz volt, ebben az időszakban szinte teljesen egyedül kellett döntéseket hoznom, hiszen Tibor is még akkor kezdte az egyetemet. De a nehézségeken túl kell lépni, ez az élet rendje.

GZs: 2010-ben viszont újjá épült a Pincészet…

GT: Igen, ez egy nagy kegyelmi állapot volt, habár 2010-ben tényleg komoly anyagi problémák voltak, de az új társakkal ez megoldódott.

GZs: Titivel milyen a kapcsolata?

GT: Nem könnyű! (nevetés) Igazából mi teljesen máshogy gondolkozunk bizonyos dolgokban, ami a kezdetekben nehézségeket jelentett, de mára ez már rendeződött. Tibornak sok mindenkinek kellett megfelelnie, és ez személyiségét is meghatározta az elején. 

GZs: Mi az amit az egész Gál Tibor történetből igazán megőrizne? Mi kapcsolja igazán hozzá Önt a Gál Tibor Pincészethez? 

GT: A kezdeti cél amit kitűztünk és annak megvalósítása. Bele sem gondolunk, hogy mi az ami az elején Egerben volt, miből is kezdtük az egészet és hová jutottunk ez által, hogy mi ezt végig csináltuk. Lehet, hogy gazdaságilag ez nem volt egy sikeres modell, de tények akkor is vannak. Ilyen például ez a kadarka (A beszélgetés közben épp a 2013-as Grőber Kadarkát kóstoljuk) A 90’es évek elején nem volt kadarka, egy tőke sem! Nem volt pinot noir, syrah, viognier egy tőke sem. Nem volt olyan chardonnay, abban a stílusban ahogy mi elindítottuk, egy darab sem. De beszélhetünk a bor- és szőlőárakról is, hogy milyenek voltak előtte és hogyan alakultak. Persze még mindig gyerekcipőben vagyunk, még mindig az elején járunk, de ezt az utat már megtettük.

GZs: Melyek voltak a kedvenc borai amit összességében elkészített a Pincészetben az egész időszak alatt?

GT: Az első a 2002-es Pajados Egri Bikavér, ami etalonnak számított, ezzel a borral gyakorlatilag mindent megnyertünk amit lehetett, még most is tökéletesen állja. A megelőző időszakban inkább tanulmányok voltak, mint igazi sikerek. Nagyon emlékezetes volt a 2002-es Viognier, melynek külön története van, erről Liptai Zsolt (korábban borász a Pincészetnél, most Pannonhalma főborásza ) is tudna beszélni. Meg persze a Tramini, a 2003-as, amivel rengeteget dolgoztunk, annak ellenére hogy az elején nem volt értékelhető, végül fantasztikus lett. Ezeknek mind történetük van, nem sablonosan készültek. Egyébként ilyen volt a ’97-es Chardonnay is, amit az elején mindenki büdösnek talált, végül az lett az egyik legsikeresebb borunk. Egyébként ilyen a 2012-es szelekció Bikavérünk is amit a minősítő bizottság nem engedett még át superiornak, pedig ez a valaha készített legjobb bikavérünk. De ezek nehéz dolgok, mert ki kell állni.

GZs: És az elmúlt 5 év borai közül?

GT: 2011-ből a Cabernet Franc, 2012-ből a Bikavér szelekció, 2013-ból pedig a Kadarka. Ezt tekintem a csúcsnak, amit szőlőben és borban elértünk eddig. Ilyen tételekre szükségünk van, amellett, hogy kellenek a kereskedelmi borok is. Most egy merlot-t kínzok, abban nagyon bízom, pedig Titi ezt is el akarta házasítani (nevetés), a 2013-as merlot, ehhez szintén sok idő kell. Minél bonyolultabb egy bor, annál több áldozattal, törődéssel jár.

GZs: Hogyan látja Eger potenciálját, jövőjét? Milyen borokat érdemes itt készíteni?

GT: Sok féle bor elkészíthető itt, de mindenképp a természetességre kell menni. Minél jobban meg kell találni azt az utat melyben az adott bor legjobban kibontakozhat. Semmiképp sem szabad egy kaptafára készíteni a borokat, hisz nincs két egyforma bor, még két egyforma hordó sem. Minden hordóban másképp fejlődik a bor, ezt a szabadságot meg kell neki adni. Ezt természetesen folyamatos „kommunikációval”, gondozással lehet megismerni. Én ebben látom az igazi borászkodás értelmét. Ez az én dolgom.

Júniusban a hónap bora a 2015-ös évjáratú Pinot Noir Rozénk, a hónap embere, arca pedig nem más, mint legújabb munkatársunk: Eszter. Ő a csapatunk legfrissebb és egyben legfiatalabb tagja, akinek szorgalmán csupán kedvessége tesz túl.

Több oka is van, amiért őt választottuk meg a hónap arcának. Az első indok természetesen az, hogy igencsak kedveli a rozé borokat. Másrészt azért hiteles arca ennek a hónapnak, hiszen mind tudjuk, közeledik az Európa Bajnokság, Eszter pedig köztudottan szereti a focit és – ami még fontosabb – ért is hozzá. Vele együtt szurkolhatunk a spanyol fiúknak (kedvenc csapata a Real Madrid – „Hala Madrid”! J), és játszhatjuk a Fúzió Borkupáját is, ahol a különböző boraink szállnak ringbe egymás ellen.

(Ozsvár Dóra)

Húgom szerint az a jó főnök, aki meg tudja szerettetni teljes mértékben a munkát a dolgozóval. Valami ilyesmi történhetett Kati és apa találkozásánál is, még több, mint 10 évvel ezelőtt 2002-ben.

Kati csak 9 hónapot szeretett volna nálunk dolgozni, de nem számított arra, hogy apa lesz a főnöke és végül egy életre szóló szerelem köti majd őt a szőlőhöz és később ő irányíthatja majd a kinti folyamatokat.

Legutóbb mikor kint voltunk csapatépítésen a szőlőben, ő mesélt nekünk az összes területről, a munkákról. Számomra ezek a legértékesebb pillanatok a munkában, amikor a régi történetekről a kezdetekről hallok, mert büszkeséggel fog el, hogy bizony az örökségnek van folytatása, meg néha nem árt visszatekinteni a gyökerekhez, kezdetekhez.

Kati egyik kedvenc szőlőfajtája a Viognier, melyet azért szeret, mert bár nehéz a zöldmunkája és sok a hajtásválogatása, és a magas pektin tartalma miatt nem is ad sok mustot, ennek ellenére mire megérik, október közepére, akkor annyira különleges íze lesz. Gyönyörű aranysárga bogyói, tömött fürtök. Meleg évjáratokban már volt olyan, hogy 24-es mustfokkal szedtük.

Általában limitáltan 1-2 hordónyit palackozunk le, a többi a Fúzió egyik alapanyaga lesz, illetve sokszor a Csillagot is gazdagítja.

A Viognier egy üde színfolt, egy igazi érdekesség, ami a Syrah mellett jött kísérőként, és aztán itt maradt, mert beleszerettünk. Pont, mint Kati! 🙂